Az amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon) Észak-Amerika savanyú, tőzeges fellápjain őshonos, napjainkban részben termesztett gyógynövény. A fanyar, savanykás, rikító piros színű terméseket az észak-amerikai indián törzsek hagyományaik szerint télen, húsételek mellé fogyasztották. A tradicionális, energiaforrásként fogyasztott pemmican nevű élelmük zsírból, marhahúsból, tőzegáfonya termésből készült. Nyilak okozta sérüléseiket a bakteriális felülfertőződés megelőzéseként kukoricalisztből és tőzegáfonyából készült borogatásokkal gyógyították, de használták láz és skorbut gyógyítására is.
Az áfonya fajok túlmenően azon, hogy elterjedt és népszerű gyümölcseink közé tartoznak,az utóbbi évek intenzív kutatásainak köszönhetően számos betegség prevenciójában és kezelésében fitonutriensként is fontos helyet vívtak ki. Hatóanyagaik hozzájárulnak az erek rugalmasságának, tágulati képességének megőrzéséhez, antioxidáns tulajdonságuk miatt védenek az oxidatív stressz sejtkárosító, a szervezet öregedését okozó hatásától, támogatva ezzel többek között az immunrendszer működését, a normál sejtosztódást.
A tőzegáfonyát klinikai vizsgálatok alapján napjainkban a húgyutak egészségvédő gyümölcseként is számon tartjuk. Különleges szerkezetű polifenoljai bizonyítottan megakadályozzák a húgyutakban felszaporodó mikroorganizmusok megtelepedését, gátolva ezzel szaporodásukat, illetve elősegítve kiürülésüket. Ennek kiemelt jelentősége lehet a hólyaghurut, a krónikus húgyúti bakteriális fertőzések előfordulási gyakorisága, gyorsabb gyógyulása, az antibiotikus kezelések szükségessége, kiválthatósága, a rezisztens baktérium törzsek kifejlődése, az egészséges vizeletürítés elősegítése szempontjából.
Az új prevenciós/terápiás lehetőséget kínáló tőzegáfonya a 10 legkeresettebb étrend-kiegészítő közé tartozik Amerikában és Nyugat-Európában.
Veseköves, vagy/és csökkent vesefunkciójú betegek csak orvosi felügyelet mellett fogyaszthatnak tőzegáfonya levet nagyobb mennyiségben.